A reggelünk szokásosan indult. Rusty rajtra készen várta, hogy kinyíljon a kennel ajtaja és indulhassunk sétálni:
 |
| Gyerünk már! Induljunk végre! |
Az elsőként a tujasort ejtette útba, mint mindig. Hangos csaholásba fogott, majd elkezdett kaparni. Én még félig kábán követtem és nem értettem mi a gond, hiszen egy macska már meglépett volna. Hamarosan fényderült a titokra:
 |
| Védekező pozíció felvéve |
Szerencsére Rusty szót fogadott és bár remegett az izgalomtól nem zaklatta tovább a sünt. Én is megnyugodtam, hogy egyikük sem sérült meg. Csak a póráz volt nálam, így azzal igyekeztem arrébb vinni a látogatót. Sikerült beleügyeskednem a szállító eszközbe:
 |
| Utazásra készen |
Az nyilvánvaló vált, hogy kerítésen kívül kell útjára bocsájtanom, mert Rusty kíváncsisága nem ismer határt. Biztosan újra rátalálna. Így az utca fronton, a kerítés sarkába fektettem le és betakartam levéllel:
 |
| Avar alatt, biztonságban |
Remélem összeszedi magát és talál egy biztonságos zugot. A madarak, macskák után a sün is felkerült arra a listára, akiknek ajánlatos elkerülni a kertünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése