Nem várt reggeli ébresztő

A reggelünk szokásosan indult. Rusty rajtra készen várta, hogy kinyíljon a kennel ajtaja és indulhassunk sétálni:

Gyerünk már! Induljunk végre!

Az elsőként a tujasort ejtette útba, mint mindig. Hangos csaholásba fogott, majd elkezdett kaparni. Én még félig kábán követtem és nem értettem mi a gond, hiszen egy macska már meglépett volna. Hamarosan fényderült a titokra:

Védekező pozíció felvéve

Szerencsére Rusty szót fogadott és bár remegett az izgalomtól nem zaklatta tovább a sünt. Én is megnyugodtam, hogy egyikük sem sérült meg. Csak a póráz volt nálam, így azzal igyekeztem arrébb vinni a látogatót. Sikerült beleügyeskednem a szállító eszközbe:

Utazásra készen

Az nyilvánvaló vált, hogy kerítésen kívül kell útjára bocsájtanom, mert Rusty kíváncsisága nem ismer határt. Biztosan újra rátalálna. Így az utca fronton, a kerítés sarkába fektettem le és betakartam levéllel:

Avar alatt, biztonságban

Remélem összeszedi magát és talál egy biztonságos zugot. A madarak, macskák után a sün is felkerült arra a listára, akiknek ajánlatos elkerülni a kertünket.

Móric, az ugró fenomén

Ma újra bővül a látogatók köre. Évát a hamarosan 2 éves fekete-fehér pettyes, selymes bundájú, turcsi orrú Móric kísérte el a parkba. Ez nagy szó, mert ritkán teszi ki a mancsait a lakásból. Éva 2012 novemberében a munkájából tartott haza, amikor a házuk előtt megpillantott egy pöttöm kismacskát. Kiplakátolta a fotóját, de mivel senki sem jelentkezett érte, örökbefogadta.

A frissen befogadott árva

A döntés megszületése után Éva megkezdte a felkészülést a közös életre: tanácsot kért a macskatartó szomszédtól, az állatorvostól, könyveket kapott kölcsön barátoktól és rákeresett a "macska", "cat", "Katze" szavakra és kombinációira a Google segítségével.

Móric nagyon ragaszkodó volt, s kitartóan nyávogot, "sírt" és "dörömbölt" a hálószoba ajtaján, ahova nem léphetett be. Az első pár napban ezért nem aludtak túl sokat Éváék. Azóta viszont ez nem okoz gondot:

A szobatisztaságra szoktatás sem ment zökkenőmentesen, mert az elején Móric határozta meg az alom helyét, s csak egy költözés után sikerült elérni, hogy az Éváék által kijelölt helyet látogassa. Ez alól csak akkor van kivétel, ha "büntetni" akarja a szállásadóit valamiért. A stratégia ilyenkor az, hogy megmutatják neki a rakást, majd azonnal megfürdetik. Ezt eddig 1x kellett eljátszani, mert hatott. :-)

Móric a modern kor macskája, s nem hiányozhat az életéből a számítógép sem. Hangulatától függően aktívan nyomon követi mi folyik a képernyőn, s ha elfárad, akkor szundít egyet.

Móric a számítógép bűvöletében

Node, nem éghet mindig a munka a mancsa alatt. Egy macska arra termett, hogy kergesse az egereket. Azt hiszem Móric hozzáállása hasonlíthat Garfieldéhez, mert eszében sincs élő egereket hajkurászni. Az ember lánya illetve fia azért van, hogy neki dobálja a kedvenc játékegerét. 

A legjobban azt szereti, ha lakótársai magasra dobják az egeret és ő azt elkaphatja. Ilyenkor előfordul, hogy egy méter magasra is felugrik, szaltózik és még röptében a szájába tömi az egeret. A másik kedvence, ha a kanapé mögé dobják az egeret és ő azt átugorva kaparintja meg. Órákon át képes lenne ezt a tevékenységet folytatni, de Éváék hamarabb "kidőlnek".

Móric olykor a mosásban is "segédkezik"

Móric lakásban él, így nem találkozik fajtársaival. Éva összehozta egy hasonló korú társával, aki kiskora óta szintén nem találkozott más macskával, hogy ismerkedjenek egy kicsit. Kezdetben úgy tűnt, hogy a vendég a dominánsabb az alkatából és a magasabb energiaszintjéből kifolyólag. Móric eleinte nagyon meg volt illetődve:

Nos, hová bújtam?

Ezután sikerült rávenni, hogy bemutassa az ugrálási tudományát a vendégnek és onnantól kezdve átvette az irányítást. Szóval akár igaz is lehet a mondás, hogy alamuszi macska nagyot ugrik. S Móric kalandjai továbbfolytatódnak .....

Köszönjük a látogatást!

Állati (k)öröm mámor

A tény, hogy kutyatulajdonos vagyok kiapadhatatlan öröm forrása. Napközben rátekintek az elmentett háttérképre vagy a mágnestáblára, ahol Rusty pofija néz rám vissza és rögtön jobb hangulatom lesz.

Rusty pihen

Szerettem volna, ha a képe mindig szem előtt van, és találtam is egy megoldást. Nem, nem tetoválásról van szó! Annamari, a körmösöm lelkesen gyakorolta Rusty profilképének megrajzolását papíron. A fiaival tesztelte az eredményt, de sajnos a szőrös buksijával Rusty inkább a Csillagok háborúja egyik szereplőjére emlékeztette a fiúkat (kitaláljátok kire?). Így kompromisszumos megoldás született:

A remekmű

Egy ikonikus figura profilja került megörökítésre a lábnyomaival egyetemben, s egy csillogó virágnak is jutott még hely.
El is határoztam, hogy tematikus hónapokat tartok. Még töröm a fejem, mi kerüljön legközelebb a körmömre :-)

Snoopy közelről

 Lányok, lehet kreatívkodni :-)

Mire vágyott Sába?

Rendszeresen sétálunk a kutyasuliból ismert "barátnőnkkel" Sábával és gazdájával, Mónival. Egyik alkalommal a közeli erdőben kirándultunk. Akkor készült a fotó. Szerinted mi volt az, amire Sába nyálelválasztása elindult?

Mire vágyott Sába?

Nos, mi a tipped? Itt találod a megoldást :-)

Térhódítás a kertben

Kezdetben a kennel volt Rusty fő tartózkodási helye, s a sétáltatás során jutott több mozgástérhez. Ez hamarosan kibővült azzal, hogy a kertben egy hosszabb "futószárra" kötve rohangálhatott egy meghatározott területen. Ez Apukámnak köszönhető. 

Rusty és a gumibelső

Végül felszámoltuk a "futószárat" és lehetőséget biztosítottunk Rusty-nak arra, hogy teljes erőbedobással őrízhesse a területet napközben. Szerencsére a kerítésen maximum a feje fér ki, így nyugodtan hagytuk magára a kertben. Bejáratott útvonala van már, s ennek pár virágtő is áldozatául esett, de azért nem katasztrofális a helyzet. Szerencsére nem pályázunk semmilyen (pl. A legszebb pázsit, kert stb.) díjra.

Az éber házőrző, Rusty őrségben

Aztán valamelyik este szokás szerint felkaptam a pórázt, hogy elvigyem sétálni a kis energiabombát, s a kapu előtt találtam rá. Nem az a meglepő, hogy a kapu előtt találtam, mert rögtön odastartol, ha meglátja a pórázt, hanem az, hogy most az utca felöli oldalon volt. Beengedtem.

Kiderült, hogy meglazult a kerítés egyik eleme és kifért rajta, de vissza már nem tudott jönni. Pánikra nem maradt idő, sőt pozitív tapasztalatot szereztünk ezzel, mert semmivé foszlott az a félelmünk, hogy esetleg elcsavarog.

Tanulság: olykor nem árt kinézni az ugatásra, mert vagy jött valaki vagy ebekkel sétálnak el vagy csak a kutya akar visszajönni az udvarba :-)

A következő kihívás: elérni, hogy kiállhassunk a kocsival akkor is, amikor szabadon van. Addig is csak felügyelettel tartozkodhat a kerítés túloldalán.

Gödör ásásban tehetséges eb

In memoriam Arcsi és Csimci, a tollas kedvencek

Az élménypark ma egy emléktáblával gyarapszik Rita barátnőm jóvoltából. A tábla egy hegyi papagájnak és egy házi verébnek állít emléket. Archibaldot alias Arcsit egy ismerős madártenyésztő-állatorvos boltjában, egy hatalmas madárketrec közepén pillantották meg. 

Arcsi az otthona küszöbén

Csöndes, nyugodt madárnak tűnt, aki fittyet hányt a körülötte zajló madárzsivajra. Ez nagyon jó jel volt, mert Rita édesanyjának szánta ajándékba, hogy elterelje a figyelmét a betegségéről (migrén, depresszió). Az idilli állapot pontosan három napig tartott, amikor is Arcsinak megjött a hangja és a nyugalom odalett. Átköltözött Ritához, ahol a rikácsolás folytatódott. Valószínűleg a hangoskodása a hívatlan látogatókat is zavarhatta pakolás közben, mert amikor felfedezték a betörést Arcsi ketrece egy kabáttal le volt takarva. Sajnos az elkövetők nem lettek meg, de a tenyésztő tanácsára beszereztek egy nagy tükröt, s abban nézegette a "társát", s így kevesebbet hangoskodott.

Arcsi imádta a hasát és mestere volt a kunyerálásnak. A kajáért hajlandó volt még repülni is egy kicsit. Emlékszem, földi mogyoróval még nekem is sikerült magamhoz csalogatni.

Csimcire, a házi verébre, félig tollas fiókaként bukkantak a bejárati ajtó előtt. Rita Apukája több kerti madárfiókát is felnevelt már, így már rutinosan láttak hozzá az ápolásához. Befogadásakor a következő gondolatok merültek fel Ritáékban:  

Hogyan fog megtanulni repülni, ha mi erre nem vagyunk képesek? Hogyan szoktassuk rá, hogy visszamenjen a kalitkába?

Csimci, a szabad lélek

Repülni megtanult magától illetve valószínűleg inspirálta őt a befogadók 'bohóckodása' is. :-) Elég sokat röpködött szabadon a lakásban, mert önként csak akkor ment vissza a kalitkába, ha rátört az éhség. Nem hiába, szabad lélek volt. Sikeresen újraélesztették az első csap alatti fürdetése után, majd beszereztek egy fürdetőt, ahol önként és kedvére pancsikolhatott a későbbiekben. Tettek egy kísérletet arra is, hogy visszaengedjék a természetbe, de emberek között cseperedett fel (nagy szerelme Rita barátnőm volt), így nem tudott a nagyvilágban tájékozódni. Először egy kislány vállán landolt, majd egy állatbarát lakásába szállt be.

A fiúk közel egy évtizeden át szórakoztatták lakótársaikat. Arcsi  9, Csimci 8 évet élt.

Látogatás a Dunaparton

Múlt hét szombaton csodálatos napos időnk volt, így megragadtuk Anyuval az alkalmat, hogy kilátogassunk Dunakeszire és sétáljunk egyet a Dunaparton idén először. Ez volt Rusty számára az első hosszabb út, amit a kocsi hátsó ülésén tett meg. Sikerült előkeríteni a fonott kosarat, ami régen pihenőhelyként szolgált az utolsó két macskánknak és ez fix alapot szolgáltatott az utazáshoz. Szerencsére Rusty nem izeg - mozog a kocsiban, így nyugodt utunk volt.

Az első megálló a dunakeszi AlphaZoo volt, ahol megejtettük első közös vásárlásunkat (itató tálka és váltás nyakörv) és persze Rusty nyomot hagyott a pénztár előtt (szerencsére volt nálam zacskó és törlőkendő is :-).

A dunaparton sokan voltak. Istenien sütött a nap. Rusty óvatosan ismerkedett a vízzel. Először csak beleivott majd egyre beljebb merészkedett. 

Rusty első találkozása a Dunával

Szerintem ha meleg lesz, akkor még úszni is fog. (Érdekes lesz egy vizes kutyát berakni a kocsiba, mert beszállni nem hajlandó ....) Jó volt látni, ahogy feltérképezte a terepet és lelkesen megszimatolt mindent.

Ismerkedés a vízparttal

Egy újabb álmom vált valóra ezzel a kis kirándulással. Még csiszolnom kell a szállítási technikán, gondoskodnom kell róla, hogy törölköző, itató tál és friss víz mindig legyen a kocsiban, de jó úton haladunk. Rusty bírja kondival, nem ő a szűk keresztmetszet :-)

Állati vicc 1