Szeretem az állatok (nem csak a kutyák) életéről, tartásáról szóló könyveket, filmeket, sorozatokat. A témához kötődően ilyen pl. James Heriott állatorvos kiadott könyvei, Cesar Millan, a falkavezér (Leader of the Pack) illetve Csodálatos kutyadoki (The Dog Whisperer) vagy Victoria Stilwell - A póráz két végén (It's me or the Dog) sorozata. Amint láthatod elméletben alaposan felkészültem a leendő családtag fogadására.
A felhalmozott tudás gyakorlati alkalmazására nem igen volt korábban alkalmam. Amennyiben találkoztam kutyával, akkor igyekeztem betartani a semmi érintés, semmi beszéd, semmi szemkontaktus szabályát és hagyni, hogy a kutyus közelítsen felém. Ezt nem mindig könnyű betartani (ki tud ellenállni egy cuki szőrös szeretetbombának?), de célszerű és ajánlom is mindenkinek.
Gondoltam jó lenne gyakorolni, mielőtt befogadok egy kutyust (ugyanis az nem volt kérdés, hogy örökbefogadás révén kerül hozzám), de valahogy a környezetemben nem volt senki, akitől kölcsönkérhettem volna egy ebet sétáltatás céljából. Sebaj, olvastam arról, hogy önkéntesként a menhelyeken lehet kutyát sétáltatni és ezzel segíteni a szocializációjukat. Szuper!
Támogassuk a helyi szervezetet vagyis pontosabban a Gödöllői Ebrendészeti Telepet, így felvettem a kapcsolatot Dórival, aki önkéntesként most már Budapestről a szabad idejében segíti a kutyusok gazdira találását. Le a kalappal előtte és a telepen dolgozók előtt is! Ez is olyan tevékenység, amit csak hivatástudattal és az állatok iránti feltétlen szeretettel lehet végezni.
Sajnos a sétáltatási terveim elbuktak, mert hétvégén a reggeli etetést kivéve nincs senki a telepen. Amikor kint jártunk és várakoztunk, éppen ott kóborolt egy nagyon helyes fekete, kistestű kutyus. Nem hiába a jó tanács: "Készülj fel érzelmileg a látogatás előtt és minden sajnálatot szellőztess ki magadból." Azonban a korábbi bejegyzésben említett kennel még sehogy sem állt, így ellenálltam a kísértésnek, hogy hazavigyem. Látva a többi kutyust, ő lett volna a befutó. A sors azonban másképp akarta, így aznap kutya nélkül, de okosabban tértem haza.
A Gödöllői Ebrendészeti Telepről illetve elérhetőségeikről itt találtok információt : HEROSZ Gödöllői Szervezete valamint a kutyusokról: Gazdát keresünk. Tapasztalatból tudom, hogy érdemes kilátogatni, mert nincs minden kutyáról fotó kint. Egy fotó felkeltheti az érdeklődésedet, de nem elegendő, hogy megfontolt döntést hozz az örökbefogadásáról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése