Nyár van. Meleg van. Mit meleg,
HŐSÉG. Ez a világ legtermészetesebb dolga ebben az évszakban. Csak egy apró
bibi van, hogy még nem vagyok szabadságon, hanem munkába megyek. Még ez se
zavarna, ha a tetőtérben lévő irodában elviselhető lenne az éghajlat. Meglepő
módon kellemes hűs fogad, mert a segítőkész recepciós bekapcsolta a légkondit.
Ez egy ideig segít, majd le kell kapcsolnunk, mert a közelében lévők nem bírják
a hideg szellőt hosszabb távon (megértem). Egyre fullasztóbb a levegő, mert a
hőmérséklet csökken, az oxigén pedig fogy. Végül nem bírjuk tovább és a
levegőre szavazunk, s kinyitunk két tetőablakot. A hőmérséklet emelkedik, de
legalább van oxigénünk.
A nap folyamán többször beúszik a
szemem elé a kép, ahogy Rusty vígan hűsöl a kertben a bokrok és fák alatt.
Elképzelem, hogy hazaérkezem és elterülve várt, mert neki sincs kedve mozdulni.
 |
| Van, aki így élvezi a napozást |
Hát megint tévedtem. A hőség nem
csökkent, házőrző ebem teszi a dolgát, vehemensen ugatja az elhaladó kutyás és
kutyátlan járókelőket. Azt az elképzelésemet, hogy megvárom a hőség csökkenését
vagyis a fél 9-et, át kellett gondolnom. Egy nagyon energikus eb fogadott
boldog farok csóválással. Hát, én nem voltam a topon, de összeszedtem magam,
mert Rusty lelkesedése ragadós és elindultunk. Szerencsére féltávon visszavett
a lendületből és mindketten élveztük a sétát. Ő most is aktív, behallatszik az
ugatása. Én is aktív vagyok, s így született ez az újabb bejegyzés. Köszönöm, Rusty!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése