2014. július 7., hétfő

Állati hőség és kutyajó kedv



Nyár van. Meleg van. Mit meleg, HŐSÉG. Ez a világ legtermészetesebb dolga ebben az évszakban. Csak egy apró bibi van, hogy még nem vagyok szabadságon, hanem munkába megyek. Még ez se zavarna, ha a tetőtérben lévő irodában elviselhető lenne az éghajlat. Meglepő módon kellemes hűs fogad, mert a segítőkész recepciós bekapcsolta a légkondit. Ez egy ideig segít, majd le kell kapcsolnunk, mert a közelében lévők nem bírják a hideg szellőt hosszabb távon (megértem). Egyre fullasztóbb a levegő, mert a hőmérséklet csökken, az oxigén pedig fogy. Végül nem bírjuk tovább és a levegőre szavazunk, s kinyitunk két tetőablakot. A hőmérséklet emelkedik, de legalább van oxigénünk.
A nap folyamán többször beúszik a szemem elé a kép, ahogy Rusty vígan hűsöl a kertben a bokrok és fák alatt. Elképzelem, hogy hazaérkezem és elterülve várt, mert neki sincs kedve mozdulni.
Van, aki így élvezi a napozást
 Hát megint tévedtem. A hőség nem csökkent, házőrző ebem teszi a dolgát, vehemensen ugatja az elhaladó kutyás és kutyátlan járókelőket. Azt az elképzelésemet, hogy megvárom a hőség csökkenését vagyis a fél 9-et, át kellett gondolnom. Egy nagyon energikus eb fogadott boldog farok csóválással. Hát, én nem voltam a topon, de összeszedtem magam, mert Rusty lelkesedése ragadós és elindultunk. Szerencsére féltávon visszavett a lendületből és mindketten élveztük a sétát. Ő most is aktív, behallatszik az ugatása. Én is aktív vagyok, s így született ez az újabb bejegyzés. Köszönöm, Rusty!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése