Frontok jönnek és mennek. Ma éppen hideg levegő érkezik. Ennek is köszönhetően álmosan ébredek, s igyekszem összeszedni magam a sétáltatáshoz. Rusty már talpon van, bár ő sem túl aktív. Ez a látvány fogadott amikor kiléptem a teraszra:
 |
| Már vártam Rád! |
Póráz a kézbe és a testhelyzete rögtön megváltozik. Felpattan és elkezd a szokott irányba rohanni, bár olykor visszapillant, hogy követem-e. A korábbi bejegyzésem arról szólt, milyen ügyesen jön mellettem. Hát ma azért ő izgágább volt a szokottnál, én pedig lassúbb. Megfigyeltem, hogy pillanatok alatt tud alkalmazkodni a körülményekhez. Az egyik pillanatban még őrző-védő funkcióban rohangál, a következőben pedig így láthatod (a kép még a fazonigazítás előtt készült :-):
 |
| Teljes ellazulás állapotában |
Nagyon megkönnyítené az életemet, ha én is ilyen hatékonyan tudnék alkalmazkodni a változásokhoz, s nem agyalnék feleslegesen dolgokon. Szerencsés vagyok, hogy van valaki a környezetemben, aki nap mint nap emlékeztet erre pusztán a jelenlétével. Hálás vagyok neki és hazaérve jól meg is szeretgetem majd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése