Vasárnap este csodálatos élményben volt részem. Még az esti séta előtt megnéztem a NatGeo Wild-on Cesar Millan új sorozatának következő részét. Örültem, mert a sétáltatásról is szó volt, ami nekem nem megy a nagykönyv szerint (kutyasuli, kutyabarát klub ellenére sem). Kedvenc ebem szeret előlmenni és szimatolni. Persze, mindig ugyanarról van szó: a magabiztos és kiegyensúlyozott gazdáról. A mostani részben gyakorlás közben az egyik gazdinak azt mondta Cesar, hogy gondoljon valami pozitív élményére, húzza ki magát és ne foglalkozzon a kutyával. Érezze jól magát.
Ez valahogy most annyira megérintett, hogy elhatároztam: kipróbálom. Akkor, ott és rögtön a tettek mezejére léptem. Póráz a kézbe, s Rusty szokás szerint már száguld is a kapu felé. Kihúztam magam, felcsatoltam a pórázt és elindultunk. Hiszed vagy sem, de működött. Ma reggel is működött és este, meg holnap is fog. Rajtam múlik ez is.
Igen, gyakran kellett magam emlékeztetni arra, hogy húzzam ki magamat, lazítsam el a karomat és lélegezzek mélyeket. Ezekre a dolgokra, akkor is kell majd emlékeztetnem magam, ha csak úgy sétálok, munkába megyek, ügyet intézek, barátokkal találkozok stb. Milyen sokat számít egy ilyen apróság!
Persze előjönnek a régi beidegződések és még keresem az egyensúlyt a "céllal" sétálunk és a "hagyom bóklászni", hogy elvégezhesse a dolgát, megjelölhessen egy-két tereptárgyat között, de ez is kialakul.Tudom.
Te ma mit ültettél át az elméletből a gyakorlatba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése