Újra a kutyaklubban. Az elmúlt két hétvégén nem tudtunk menni Rusty-val, de most mindkét alkalommal ott voltunk. Mindkettőnknek jót tett, hogy közösségben voltunk. Az alapokat gyakoroltuk: ül, fekszik, egy helyben áll (hellyel-közzel), lábnál követ és behívás. Készülünk az augusztus 20-i bemutatóra. Izgatott vagyok, mert ez egy sportpályán lesz sok emberrel körülvéve és nem a megszokott helyünkön. Nyár van. Gazdáknak és kutyáiknak is melege van. Amikor éppen szabadfoglalkozás van, akkor majdnem mindannyian az árnyékot keressük. Ki is dőlünk mindketten, amire vége klubnak. Én újfent megfogadom, hogy többet fogok gyakorolni, mert az ebemnek jobban kellene hallgatnia rám. Ma az egyik kutyás társam azt mondta, hogy túl engedékeny vagyok, nem szólok rá elég erélyesen Rusty-ra. Én úgy érzem, hogy határozottan szólok rá / adom ki az utasítást (no nem kiabálva). Persze szeretem a kutyámat, mint négylábú családtagot (ésszel) és nem kezelem gyerekként, ahogy páran teszik. (Az pedig az ő dolguk.)
Hát mi is igyekszünk ilyen szervezettek lenni |
Elhangzott a bűvös szó is, amikor a visszajelzést kaptam: Bízz a kutyádban! (Azaz megcsinálja azt, amire éppen utasítod.) Erre megjegyeztem, hogy bízom benne, csak magamban nem. Mert ugye, ez is rólam szól. És igen, itt van a kutya elásva! Sokat olvasok a Falkavezérségről, tudom, hogy fontos a nyugodt és magabiztos lelkiállapot. Törekszem is rá. Elgondolkoztam, s végül megfogadtam a saját tanácsomat: hálás vagyok a visszajelzésért és emlékeztettem magamat, hogy honnan is indultam (majdnem zéró saját kutyás tapasztalattal), s abbahagytam a másokhoz való hasonlítgatásomat.
Rustyról is megjegyezték, hogy milyen sokat változott (pozitív irányban) és ez ugyanúgy igaz rám is, csak azok számára, akik nem ismernek olyan jól, ez nem feltűnő. A lényeg, hogy én ennek tudatában vagyok és folytatom a megkezdett utat, hogy nagyszerű FALKAVEZÉRre legyek egy csodás ebnek. :-)
A csodás eb, itt még hosszabb szőrzettel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése