Az alkalmi süketség megtapasztalása tanulságokkal

Hétvége van, sétára hívogató este. Rustyval kocsiba vágjuk magunkat és irány a szokott kiránduló helyünk, ahol ő is szabadon futkoshat. A jutalom falat mellé (amit azért viszek, hogy behíváskor megjutalmazzam) pakolok vizet is, mert meleg van. Mindketten boldogok vagyunk. Aztán egy idő után a szokásomhoz híven gyakorolom a behívását. Pontosabban ezt a mondatot feltételes módban kellene megfogalmaznom, mert az alábbi kép fogad:

A zöld természet megnyugtató képe Rusty hátsójával

A füle botját sem mozgatja, vagy ha igen, akkor csak egy pillanatra és aztán visszatér a környezet elmélyült tanulmányozásához. A fenti esetben berohant a kukoricásba (megint). Újfent emlékeztetem magamat: "Bízz a kutyádban!" Bandukolok az úton tovább, de pár száz méter után megállok. Néma csend ..... Vegyes érzések kavarognak bennem a "szófogadatlansága" miatt. Biléta van a nyakában a telefonszámommal (újfent emlékeztetem magam: újat kell csináltatnom, mert az utolsó két szám lassan olvashatatlan), eszembe jut, hogy talán egy GPS-es nyomkövető is kéne rá. A falkavezérségi státuszom szenvedett csorbát, pedig úgy érzem már sokat fejlődtem. Meg is fogadom, hogy egy ideig csak flexi pórázon fogom elengedni. Nem tudom hány percig várakoztam (nekem soknak tűnt), nézek balra, ahol lennie kellene, aztán jobbra, amerre továbbhaladnánk. És igen. Ő már a kukoricás másik végéből kerül elő és roppant boldogan, lógó nyelvvel, csatakosan érkezik meg. Megitatom, de továbbhaladni nem tudunk, mert a fűre rogy. Valahogy így:

Totál kitikkadva, de boldogan

Hát igen. Élni tudni kell. Tanulság? 

1. A szeretteinkkel való kapcsolatot minden nap erősíteni, ápolni kell.

2. Vársz valamire vagy valakire? Nem biztos, hogy onnan érkezik a megoldás / válasz ahonnan azt várod. Szóval légy tudatos és nézz körül mielőtt morgolódni vagy aggódni kezdesz.

3. Örülj annak, ha visszakapsz valamit/valakit, ami/aki fontos számodra és gondold át, mit tudsz tenni azért, hogy ezt a jó érzést ápold magadban.