Az alkalmi süketség megtapasztalása tanulságokkal

Hétvége van, sétára hívogató este. Rustyval kocsiba vágjuk magunkat és irány a szokott kiránduló helyünk, ahol ő is szabadon futkoshat. A jutalom falat mellé (amit azért viszek, hogy behíváskor megjutalmazzam) pakolok vizet is, mert meleg van. Mindketten boldogok vagyunk. Aztán egy idő után a szokásomhoz híven gyakorolom a behívását. Pontosabban ezt a mondatot feltételes módban kellene megfogalmaznom, mert az alábbi kép fogad:

A zöld természet megnyugtató képe Rusty hátsójával

A füle botját sem mozgatja, vagy ha igen, akkor csak egy pillanatra és aztán visszatér a környezet elmélyült tanulmányozásához. A fenti esetben berohant a kukoricásba (megint). Újfent emlékeztetem magamat: "Bízz a kutyádban!" Bandukolok az úton tovább, de pár száz méter után megállok. Néma csend ..... Vegyes érzések kavarognak bennem a "szófogadatlansága" miatt. Biléta van a nyakában a telefonszámommal (újfent emlékeztetem magam: újat kell csináltatnom, mert az utolsó két szám lassan olvashatatlan), eszembe jut, hogy talán egy GPS-es nyomkövető is kéne rá. A falkavezérségi státuszom szenvedett csorbát, pedig úgy érzem már sokat fejlődtem. Meg is fogadom, hogy egy ideig csak flexi pórázon fogom elengedni. Nem tudom hány percig várakoztam (nekem soknak tűnt), nézek balra, ahol lennie kellene, aztán jobbra, amerre továbbhaladnánk. És igen. Ő már a kukoricás másik végéből kerül elő és roppant boldogan, lógó nyelvvel, csatakosan érkezik meg. Megitatom, de továbbhaladni nem tudunk, mert a fűre rogy. Valahogy így:

Totál kitikkadva, de boldogan

Hát igen. Élni tudni kell. Tanulság? 

1. A szeretteinkkel való kapcsolatot minden nap erősíteni, ápolni kell.

2. Vársz valamire vagy valakire? Nem biztos, hogy onnan érkezik a megoldás / válasz ahonnan azt várod. Szóval légy tudatos és nézz körül mielőtt morgolódni vagy aggódni kezdesz.

3. Örülj annak, ha visszakapsz valamit/valakit, ami/aki fontos számodra és gondold át, mit tudsz tenni azért, hogy ezt a jó érzést ápold magadban.

A boldogság megörökített pillanatai

27 másodpercnyi felvétel, amely mindig mosolyt csal az arcomra és felmelegíti a szívemet. Remélem Téged is jobb kedvre derít, ha szomorú lennél ebben az esős időben. Hálás vagyok, hogy én nap mint nap átélhetem ezt Rustyval!

Állati tanítás a jóga segítségével

Szerencsés vagyok. A szabadságom aktív pihenéssel indult. Az aktív kifejezés mindenkinek mást jelent. Neked talán azt, hogy biciklire pattansz és letekersz jó pár kilométert. Az is lehet, hogy kenu túrán vagy és úszol az árral, vagy éppen a hegyekben túrázól, vagy térképpel felszerelkezve járod egy magyar vagy külföldi város utcáit. Szóval sok mindenből választhatunk. Én a jógát választottam. 4 napos volt a jógatábor, de a munkám miatt csak a 2. nap tudtam csatlakozni, de így is nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy el tudtam menni. Miért volt különleges? Másodszor vettem részt a táboron, amire tavaly leltem rá a Google segítségével.

Először is Erdőbényére már megérkezni is öröm volt, gyönyörű a táj, másodszor barátok közé érkeztem, mert ugyanazok voltak a szobatársaim, mint tavaly. Többszáz km-re lakunk egymástól és csak most találkoztunk újra. Ez azonban nem okozott problémát, a beszélgetés fonalát szinte ugyanott tudtuk felvenni. :-) Fáradtan érkeztem, de örömmel vetettem bele magam a nap közepén a Pilates gyakorlatok felelevenítésébe, így az esti maratoni jógára már bemelegedtem. Az idő is kegyes volt, mert a szellő fújdogált és elviselhetőbb volt a meleg. Szuper volt, hogy nem kellett semmivel foglalkoznom. Semmi telefon, főztek nekünk, olykor félrevonulhattam, ledőlhettem és olvasgathattam is. Szóval töltődtem. Rusty-t is hozhattam volna, de akkor szerintem sok nyugalmunk nem lett volna, mert számára ingergazdag lett volna a környezet. Annyi megszaglásznivaló, felfedeznivaló akadt volna számára. Nem az a jógázó fajta, mint Kira.

Kira az egyik kedvenc pózában

Kirát a táborvezetőnk, Edit hozta magával és roppant boldog voltam, hogy nem maradtam eb nélkül. Ég és föld a két kutyus. Kirát szerintem nem lehet kimozdítani az egyensúlyából. Végtelenül nyugodt kutyus, aki "aktívan" érdeklődik a jóga iránt. Minden alkalmat megragadott arra, hogy minél több simogatást begyűjtsön. (Na ebben hasonlít Rusty-ra, aki ettől hanyat is dobja magát.) Kira behunyt szemmel élvezte a kényeztetést. Amikor aztán elvetted a kezedet, akkor a fejével megböködött, hogy folytasd a simogatását. Ez késztette arra is, hogy a jógamatracokra menjen, ahonnan azért le lett küldve, de mindig körülöttünk volt és áradt belőle a nyugalom. Ezt a golden retrievert semmi sem hozhatta ki a sodrából.

Tudni kell elfogadni a felkínált szeretet

Simogatás, a szeretet kifejezése. Hányan is vágyunk rá nap, mint nap? Hányan teszik meg naponta, hogy kimutatják a szeretetüket: megsimogatják, megölelik, megpuszilják, aki fontos számukra. Lehet ez egy egyszerű Köszönöm is, de egy mosoly is, ami a másik számára felér egy simogatással. Ugye magadról sem feledkezel meg, amikor reggel a tükörbe nézel? Tudatában vagy annak, hogy magad felé is ki kell mutatnod a szeretetedet? Szerencsés vagyok, mert Rusty erre engem nap, mint nap emlékeztet. Így amikor őt simogatom, akkor az nekem is szól. Hálás vagyok érte Kirának, hogy emlékeztetett rá és a táboros társaknak, akiktől szintén sokat tanultam magamról (megint).

Kira is segített feltölteni az aksimat :-)

Bízz a kutyádban azaz bízz magadban!

Újra a kutyaklubban. Az elmúlt két hétvégén nem tudtunk menni Rusty-val, de most mindkét alkalommal ott voltunk. Mindkettőnknek jót tett, hogy közösségben voltunk. Az alapokat gyakoroltuk: ül, fekszik, egy helyben áll (hellyel-közzel), lábnál követ és behívás. Készülünk az augusztus 20-i bemutatóra. Izgatott vagyok, mert ez egy sportpályán lesz sok emberrel körülvéve és nem a megszokott helyünkön. Nyár van. Gazdáknak és kutyáiknak is melege van. Amikor éppen szabadfoglalkozás van, akkor majdnem mindannyian az árnyékot keressük. Ki is dőlünk mindketten, amire vége klubnak. Én újfent megfogadom, hogy többet fogok gyakorolni, mert az ebemnek jobban kellene hallgatnia rám. Ma az egyik kutyás társam azt mondta, hogy túl engedékeny vagyok, nem szólok rá elég erélyesen Rusty-ra. Én úgy érzem, hogy határozottan szólok rá  / adom ki az utasítást (no nem kiabálva). Persze szeretem a kutyámat, mint négylábú családtagot (ésszel) és nem kezelem gyerekként, ahogy páran teszik. (Az pedig az ő dolguk.)

Hát mi is igyekszünk ilyen szervezettek lenni

Elhangzott a bűvös szó is, amikor a visszajelzést kaptam: Bízz a kutyádban! (Azaz megcsinálja azt, amire éppen utasítod.)  Erre megjegyeztem, hogy bízom benne, csak magamban nem. Mert ugye, ez is rólam szól. És igen, itt van a kutya elásva! Sokat olvasok a Falkavezérségről, tudom, hogy fontos a nyugodt és magabiztos lelkiállapot. Törekszem is rá. Elgondolkoztam, s végül megfogadtam a saját tanácsomat: hálás vagyok a visszajelzésért és emlékeztettem magamat, hogy honnan is indultam (majdnem zéró saját kutyás tapasztalattal), s abbahagytam a másokhoz való hasonlítgatásomat.

Rustyról is megjegyezték, hogy milyen sokat változott (pozitív irányban) és ez ugyanúgy igaz rám is, csak azok számára, akik nem ismernek olyan jól, ez nem feltűnő. A lényeg, hogy én ennek tudatában vagyok és folytatom a megkezdett utat, hogy nagyszerű FALKAVEZÉRre legyek egy csodás ebnek. :-)

A csodás eb, itt még hosszabb szőrzettel

Láthatatlan szomszédaink

Újfent az esős idő szolgáltatja a bejegyzésem témáját. Mi is takar a cím? Természetesen állatokról van szó, de nem a bolhákról, hangyákról vagy egyéb kellemetlen lakótársakról. Emberi hasonlattal élve lakókocsival közlekednek és egy kiadós eső után jelennek csak meg a kertben. Akkor viszont tömegével. Gyerekek és felnőttek vegyesen. Fogalmam sincs hol húzzák meg magukat az ínséges időszakokban. Engem most sem zavarnak, mert nincs haszon növényünk, amiben kárt tehetnének, az erdei szamócát pedig már jóval korábban elfogyasztották. Itt éppen Rusty veszi közelebbről szemügyre (a fotós vagyis az én reakcióidőm picit lassú volt):

A kör közepén látható az a bizonyos láthatatlan szomszéd

Vajon gondolt-e már valaki arra, hogy GPS-el megjelölje és nyomon kövesse a vándorlásukat? Milyen távolságokat tehetnek meg életük során? Elhagyják egyáltalán az adott kertet? Eljutnak a sövény túloldalára? Más utcákba? Esetleg van, aki a tányéron végzi? Nem tudom. Egy biztos. Egyesek biztosan élvezik az életet. És Te?

Lakoma a trombitavirágon

Csödörből gödörbe?

Az esőnek hála a növények fellélegeztek, kellemes friss föld illat terjeng a levegőben. Szép kerek a világ. Reggel az alábbi kép fogadott:

A kb. 20 cm-es gödör

Eszembe jut, hogy nem is olyan régen, amikor kutyás sorstársak arra panaszkodtak, hogy a kedvencük össze-vissza ás a kertben és nem tudnak mit tenni ellene, én büszkén kihúztam magam. Rusty nagyon kertbarát. Egy apróság van csak: mivel a megszokott útvonalon járőrözik ott a fű sem nő vagy jóval alacsonyabb, mint máshol. Úgyhogy semmi okunk panaszra.

Elgondolkoztam. Elképzelhető, hogy Rusty a sétáink során az alábbi képen látható gödörből merített ihletet?

Rusty elmélyülten nézi a földtani tanulmányokra is alkalmas gödröt

 A kertben több gödör kezdemény is van. Kettőt mélyített ki belőlük. Azokat már fel is töltöttük. Ha irányítani lehetne az ásás helyét, akkor akár pénzt is kereshetne. Kölcsönadhatnánk kertészeknek ültetéshez. Megkönnyítené a munkájukat. Rusty is jól járna, kiélhetné magát, s az így létrehozott gödörbe már mehetne egy palánta.

Az jutott eszembe, hogy vajon én hány gödör kezdeménnyel találkozom a nap folyamán? Hányat veszek ezekből észre és haladok tovább? Hányat ások mélyebbre, amíg észbe nem kapok és hagyom a fenébe az egészet? Vajon hányat töltök fel, hogy legközelebb már simán átsétáljak rajta? Te gondolkodtál már rajta?

Kinek kell ma esernyő?

Tegnap még a hőségre panaszkodtam, de ma megjött a várva várt felüdülés: dörög az ég, s esik az eső. Elképzelem, ahogy kellemesen lehűl a levegő, fellélegzik növény, állat és ember egyaránt. Én is fellélegezhetnék, de nem tudok, sőt lassan fojtogatóbb a levegő, mint tegnap. Miért is? A fránya tetőablakok miatt. Értelemszerűen azokat most nem nyithatjuk ki. Bekapcsolom a hátam mögött lévő ventilátort, hogy legalább kavarja a levegőt. Várom, hogy elálljon az eső és akkor újra kinyithatjuk az ablakokat.

Közben álmodozom (két feladat között). Elképzelem, ahogy Rusty békésen durmol a lábtörlőn a bejárati ajtóban vagy a teraszon a kosarában.

Ilyen pózban képzelem el Rusty-t

Ez annyit jelent, hogy alaposan kipiheni magát, amíg hazaérek és boldogan indul útnak velem.

Egyik kedves olvasóm írta, hogy az ő kedvence csak két időjárási tényezőt nem szeret: az esőt és a szelet. Akkor ő most nincs könnyű helyzetben. Én meg újfent megfogadom, hogy végre veszek magamnak egy használható esőkabátot a kutyasétáltatáshoz, de addig is marad az ernyő. A lényeg: felejtsd el a kifogásokat és menj el kedvenceddel levegőzni, akár esik, akár fúj!

Persze az ernyő az én kezemben lesz :-)

Állati hőség és kutyajó kedv

Nyár van. Meleg van. Mit meleg, HŐSÉG. Ez a világ legtermészetesebb dolga ebben az évszakban. Csak egy apró bibi van, hogy még nem vagyok szabadságon, hanem munkába megyek. Még ez se zavarna, ha a tetőtérben lévő irodában elviselhető lenne az éghajlat. Meglepő módon kellemes hűs fogad, mert a segítőkész recepciós bekapcsolta a légkondit. Ez egy ideig segít, majd le kell kapcsolnunk, mert a közelében lévők nem bírják a hideg szellőt hosszabb távon (megértem). Egyre fullasztóbb a levegő, mert a hőmérséklet csökken, az oxigén pedig fogy. Végül nem bírjuk tovább és a levegőre szavazunk, s kinyitunk két tetőablakot. A hőmérséklet emelkedik, de legalább van oxigénünk.

A nap folyamán többször beúszik a szemem elé a kép, ahogy Rusty vígan hűsöl a kertben a bokrok és fák alatt. Elképzelem, hogy hazaérkezem és elterülve várt, mert neki sincs kedve mozdulni.

Van, aki így élvezi a napozást

 Hát megint tévedtem. A hőség nem csökkent, házőrző ebem teszi a dolgát, vehemensen ugatja az elhaladó kutyás és kutyátlan járókelőket. Azt az elképzelésemet, hogy megvárom a hőség csökkenését vagyis a fél 9-et, át kellett gondolnom. Egy nagyon energikus eb fogadott boldog farok csóválással. Hát, én nem voltam a topon, de összeszedtem magam, mert Rusty lelkesedése ragadós és elindultunk. Szerencsére féltávon visszavett a lendületből és mindketten élveztük a sétát. Ő most is aktív, behallatszik az ugatása. Én is aktív vagyok, s így született ez az újabb bejegyzés. Köszönöm, Rusty!