Vasárnap reggel van. Esik az eső, fúj a szél és hideg van. Vigasztal a tudat, hogy a májusi eső aranyat ér. A kutyaklubnak annyi. Azért összeszedem magam: vastag kabát, meleg sál, sapka, levágott ujjú kesztyű és persze az ernyő. Ki tudja mikor áll el. Az esős napokon Rusty is álmosabb, olykor én ébresztem. No, a mai nem ilyen reggel volt.
Azt a kitörő örömöt látnotok kellett volna. Sajnos egy fotó nem adhatja vissza a látványt, ami fogadott, csak egy videó, de azt meg nem csináltam. Szóval farkcsóválás ezerrel, az egész testet beleadva. Mindig meglep, hogy mennyire tud örülni (persze a farkcsóválásnak is vannak fokozatai, a mai elérte a maximumot, a 10-es értéket).
 |
| Rusty a százszorszépek között |
Elgondolkodtam. Vajon mi, emberek, miért nem merjük kimutatni az örömünket a mindennapokban? Talán elfelejtettük hogyan kell? Ha pedig kimutatjuk, akkor a környezetünk ránk szól, hogy ne viselkedjünk már olyan gyerekesen? A fenébe az egésszel! Ha találkoztok valakivel, aki fontos számotokra: Mutassátok ki, hogy örültök Neki! Egy mosollyal, öleléssel és szívből jövő szavakkal. Feledhetetlen pillanatok lesznek :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése