Találkozások

Sétálunk. Aznap konkrét célunk is van ezzel. Egy boríték eljuttatása A-ból B-be. Új útvonal, felfedezni való új illatok. Nem tudom a „profik” hogyan csinálják, de amint Rusty megpillant egy madarat vagy macskát nekifeszül a póráznak és menne közelről is megtekinteni őket. A madarak (rigók, verebek, cinkék) persze elszállnak, no de egyes macskák pimaszul figyelik az eseményt, hiszen látják, hogy nem fenyegeti őket veszély. Ez csak olaj a tűzre. Ilyenkor örülök, hogy „csak” egy 10 kg-os kutyám van és megint felmerül bennem, hogy ki kellene próbálni a görkorcsolyázást. Kár, hogy kockajárólapból van a járda.

Érdekes figyelni, hogy a kerítések mögött lévő kutyák miként reagálnak ránk. Van, aki dühödten ugat és csoda, hogy a kerítés még bírja a kiképzést. Van, aki lelkes farkcsóválással spékeli meg az ugatást (Rusty is ezt szokta otthon előadni – őrzi és védi a területet valamint csengő sem kell már). Van, aki csak követ bennünket a kerítés mellett. Ez a fülkímélő verzió. Aztán vannak azok, akik a kerítésen kívül sétálnak.

Ekkor gyakran emlegetem magamban Cesar Millan szavait: nyugodt, magabiztos hozzáállás. A határozott fellépés segít, hogy távoltartsam a nem kívánatos ebeket Rusty-tól. Azonban az egyik nap találkoztunk egy cuki kutyával, aki haverkodni akart és akkor előkerült egy régi félelmem: Mi lesz, ha követ minket és nem talál vissza?

 

Nyakörve volt, de nem volt rajta biléta. Egész hosszan követett minket, míg egy buszra várakozó férfi erélyesen rá nem szólt és akkor lemaradt.

Remélem, hazatalált. Hasznos lenne, ha valamennyi kutya nyakörvén ott lenne a neve és egy telefonszám, hogy felhívhassuk a gazdáját, ha szükséges.