Felhőtlen öröm

Találkozások

Sétálunk. Aznap konkrét célunk is van ezzel. Egy boríték eljuttatása A-ból B-be. Új útvonal, felfedezni való új illatok. Nem tudom a „profik” hogyan csinálják, de amint Rusty megpillant egy madarat vagy macskát nekifeszül a póráznak és menne közelről is megtekinteni őket. A madarak (rigók, verebek, cinkék) persze elszállnak, no de egyes macskák pimaszul figyelik az eseményt, hiszen látják, hogy nem fenyegeti őket veszély. Ez csak olaj a tűzre. Ilyenkor örülök, hogy „csak” egy 10 kg-os kutyám van és megint felmerül bennem, hogy ki kellene próbálni a görkorcsolyázást. Kár, hogy kockajárólapból van a járda.

Érdekes figyelni, hogy a kerítések mögött lévő kutyák miként reagálnak ránk. Van, aki dühödten ugat és csoda, hogy a kerítés még bírja a kiképzést. Van, aki lelkes farkcsóválással spékeli meg az ugatást (Rusty is ezt szokta otthon előadni – őrzi és védi a területet valamint csengő sem kell már). Van, aki csak követ bennünket a kerítés mellett. Ez a fülkímélő verzió. Aztán vannak azok, akik a kerítésen kívül sétálnak.

Ekkor gyakran emlegetem magamban Cesar Millan szavait: nyugodt, magabiztos hozzáállás. A határozott fellépés segít, hogy távoltartsam a nem kívánatos ebeket Rusty-tól. Azonban az egyik nap találkoztunk egy cuki kutyával, aki haverkodni akart és akkor előkerült egy régi félelmem: Mi lesz, ha követ minket és nem talál vissza?

 

Nyakörve volt, de nem volt rajta biléta. Egész hosszan követett minket, míg egy buszra várakozó férfi erélyesen rá nem szólt és akkor lemaradt.

Remélem, hazatalált. Hasznos lenne, ha valamennyi kutya nyakörvén ott lenne a neve és egy telefonszám, hogy felhívhassuk a gazdáját, ha szükséges.

Kempingezők a kertben

Esik, eláll, majd újra esik. Látogatók jönnek - mennek. Nagyon kell figyelni, mert könnyen beléjük botlasz. Vajon hol alszanak majd?

Nomád életet élnek, nem néznek se jobbra, se balra. Éjszaka érkezel haza, s a fényszórók bevilágítják az autóbeállót. Ez a kép fogad:

Éjjel érkezem ....

Kiszállsz és óvatosan eltávolítod a gyalogosokat az útból, különben sose jutsz el a garázsig. Másnap picit álmosan indulsz kutyát sétáltatni és majdnem rátaposol az egyikükre:

A frászt hozod Rám!

Persze Rusty-t is érdekli a dolog, de sokkal okosabb nem lesz. Szerencsére a lakásukat magukkal viszik, így nekünk csak a lábunk elé kell néznünk.

Te örülsz neki?

Vasárnap reggel van. Esik az eső, fúj a szél és hideg van. Vigasztal a tudat, hogy a májusi eső aranyat ér. A kutyaklubnak annyi. Azért összeszedem magam: vastag kabát, meleg sál, sapka, levágott ujjú kesztyű és persze az ernyő. Ki tudja mikor áll el. Az esős napokon Rusty is álmosabb, olykor én ébresztem. No, a mai nem ilyen reggel volt. 

Azt a kitörő örömöt látnotok kellett volna. Sajnos egy fotó nem adhatja vissza a látványt, ami fogadott, csak egy videó, de azt meg nem csináltam. Szóval farkcsóválás ezerrel, az egész testet beleadva. Mindig meglep, hogy mennyire tud örülni (persze a farkcsóválásnak is vannak fokozatai, a mai elérte a maximumot, a 10-es értéket).

Rusty a százszorszépek között

Elgondolkodtam. Vajon mi, emberek, miért nem merjük kimutatni az örömünket a mindennapokban? Talán elfelejtettük hogyan kell? Ha pedig kimutatjuk, akkor a környezetünk ránk szól, hogy ne viselkedjünk már olyan gyerekesen? A fenébe az egésszel! Ha találkoztok valakivel, aki fontos számotokra: Mutassátok ki, hogy örültök Neki! Egy mosollyal, öleléssel és szívből jövő szavakkal. Feledhetetlen pillanatok lesznek :-)