A házi macskával való kapcsolatom évtizedes múltra tekint vissza. (Te jó ég, hogy rohan az idő ... ) Már nem emlékszem mikortól lett "saját" macskánk, mert a különböző egyedek rendszeresen átjártak a kertünkön, s volt, aki több helyen is kosztolt. :-) Csöpi nevű macskánk volt a csúcs, így visszagondolva. Nagyon jól bírta a gyűrődést. Kölyök korában elviselte, hogy pólyába csomagolva a babakocsiban tologassam. Angyali türelme lehetett. Nagyszerű, gondoskodó anya vált belőle. Egy - egy kölyköt mindig megtartottunk, így általában két macskánk volt. A hagyományos, cirmos verzió volt a kedvencem / kedvencünk. A képen Garfield látható:
Minden macskánk külön egyéniség volt. Szabad szellemek, akiket akkor lehetett simogatni, amikor ők jónak látták. A "kültéri" házi kedvencekre jellemző életvitelt folytattak. Volt, akit kölyök korától "neveltünk", s voltak, akik már felnőtt korukban választották a kertünket otthonuknak. Ilyen volt Rozsdás is, aki kezdetben nagyon bizalmatlan volt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése