Állati kalandjaim 1. - A Kezdet - Felelős állattartó születik

Állati kalandjaim első alanyai a guppik voltak pedig én hörcsögre vágytam. Az akvárium karbantartásával igyekezett édesanyám meggyőződni, hogy felelős állattartó válik belőlem. Becsületesen cseréltem a vizet, tisztítottam az akvárium falát, de a halak nem lopták be a szívembe magukat. Nem csoda, hiszen nem lehet őket kézbe venni, simogatni.

Az akadályt sikeresen vettem, mert a halak kikerültek a képből és engedélyt kaptam egy hörcsög megvásárlására. Ez édesanyám részéről nagy áldozat volt, mert nem rajongott ezért a kisállatért. Hát igen, ebből is látszik, hogy mi mindenre képesek a szüleink! A kikötés csak annyi volt, hogy én gondoskodom róla és fiú legyen. Emlékszem, lelkesen hoztam el egy befőttes üvegben a kiszemelt egyedet, akiről az eladó azt mondta, hogy fiú. Első élményem, hogy beleharapott a kezembe, s így egy kicsit féltem megérinteni. A harapás jogosnak tűnik, mert utólag kiderült, hogy utódokat vár a fiúnak mondott hörcsög, s nem nagyon örülhetett a „zaklatásnak”. 

Képzelhetitek azt a meglepetést, amikor az egyik nap arra értünk haza, hogy ott vannak a kicsinyei is. Az utódok közül egyet megtartottunk, a többivel pedig egy iskola diákjait boldogítottuk. Máig nem tudom mit szólhattak a dologhoz a tanárok….

Lelkesen vittem ki sétálni őket a zsebemben, takarítottam az almot, igyekeztünk megakadályozni, hogy kimásszanak a dobozukból (persze mégis sikerült, s ezzel a frászt hozta édesanyámra). Miután az állati mennyországba kerültek, lezárult egy korszak. Ezután indult a házimacskás időszámítás.